A polgárosuló város vezetése már 1842-ben a gimnázium alapítását javasolja, de megnyitására még egy teljes emberöltőt kellett várni. A városi képviselő-testület 1875. június 7-én tárgyalta és el is fogadta a tervezetet, hogy a gimnázium mihamarabb megnyílhassék. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélye 1876 áprilisában érkezett meg. Ebben a miniszter engedélyezte, hogy a polgári iskola négyosztályú algimnáziummá alakíttassék át.
1876. október 5-én - az ünnepélyes megnyitás mellőzésével - megkezdődött a tanítás. A zentai csata kétszázadik évfordulóján, 1897 szeptemberében megnyílt a gimnázium ötödik osztálya, a XX. század fordulóján Zentának már teljes főgimnáziuma volt.
A városi képviselet 1904-ben teljesen új épület felépíttetését irányozta elő. A  kivitelezés 1906 tavaszáig tolódott. Az új főgimnáziumi épület Zenta város főterének délkeleti sarkán állt, és elkészülése idején - ekkor még nem állt a mai városháza - a legimpozánsabb városi középület volt.
Úgy tervezték meg, hogy a régi épületből kiindulva és azt a keleti oldalon - a Tisza felé - kibővítve egy egységes, "U" alaprajzú tömböt hozzanak létre. Ez a terv teljes egészében megvalósult. Az utcai front a korábbi 41,38 méterrel szemben most 74,89 méterre növekedett, a korábbi klasszicista homlokzatot pedig az új stílus, a szecesszió váltotta fel. Az épület alapterülete 976-ról 1800 m2-re, helyiségeinek száma pedig 25-ről 63-ra növekedett.
Az épület terve, tantermeinek és berendezéseinek fényképei eljutottak az 1908-ban Londonban rendezett kiállításra, ahol a tervet, mint legjobbat, aranyéremmel jutalmazták.
A gimnázium tanári testülete nem csupán a gimnáziumi ifjúság oktatásában és nevelésében, hanem a város és a vidék politikai és kulturális mozgalmaiban és társadalmi életében is jelentős, mondhatni vezető szerepet játszott.
A szarajevói merénylet után, a gimnázium is megérezte az első világháború következményeit: az épületet katonakórházi célokra át kellett engednie a Vöröskeresztnek. Négy év alatt ez a kórház tetemes kárt okozott az épületen, bútorzaton és a könyvtárban egyaránt.
A trianoni béke aláírása után, algimnáziummá fokozták le. Mellőzöttsége ellenére, fejlesztésének leállítása mellett is jól felszerelt és tekintélyes tanintézmény maradt.
A közelgő második világháborús feszültségre való tekintettel a jugoszláv közoktatásügyi minisztérium a zentai gimnáziumot 1941. április elsején rendeletileg bezárta. A magyar kormány 1941/42. tanévtől kezdődően visszaállította a főgimnáziumot.
Az impériumváltás évében, 1944-ben a tanítás csak később kezdődött, mert a gimnázium épületét –akár csak az első világháborúban- kórháznak rendezték be. 1948 szeptemberétől a tanítási nyelv alapján két vegyes főgimnázium működött Zentán. Mindkét iskola teljesen önálló jogi személy, igazgatóval, tantestülettel. A magyar tannyelvű gimnázium Bólyai Farkas magyar író, matematikus nevét vette fel. 1956-ban megszűnt Zentán az önálló magyar gimnázium.
A zentai Járási Népbizottság elfogadott fejlesztési tervében úgy irányozta elő, hogy az épület egészére még egy, tehát második emeletet építtet. Az 1969-es  ráépítés 1200 m2 hasznos területtel növelte az intézmény helyiségeinek alapterületét.
    A hazai oktatási reform  tízosztályos általános iskolát létrehozva teljesen kitörölte a gimnáziumokat az iskolai oktatási rendszerből, mely 1990-ben szappanbuborékként pattant szét. Megalakult a röviden csak "gimnázium"-nak nevezett oktatási intézmény, mely újból megnyitotta kapuit diákjai előtt.